Elhunyt Fulvio Tomizza, az isztriai szenvedések dalnoka

Megbékélésről álmodott

Róma. Isztriáról való elűzetése ellenére az etnikumok közötti megbékélést hirdette írásaiban Fulvio Tomizza olasz író, akit június 5-én helyeznek örök nyugalomra szülőhelyén, a ma Horvátországhoz tartozó Materadában.

A május 21-én, 64 évesen elhunyt író 1977-ben vált híressé (a magyarra is lefordított, a Világkönyvtár sorozatban 1982-ben magyarul is megjelent) La miglior, vita, A jobbik élet című Strega-díjas regényével.

A Trieszti Népi Egyetem ötmillió lírával honorált irodalmi díjat létesített Tomizza emlékére, a fiatal nemzetiségi írók támogatására. A pályázatot hivatalosan a szombati temetés alkalmából teszik közzé. Fulvio Tomizza jelentősen hozzájárult a szülőföldjén élő etnikumok higgadt és építő párbeszédéhez – méltatta a szerzőt az új díjat alapító trieszti egyetem. Tomizza, akit Olaszországban „az isztriai szenvedések megéneklőjeként" emlegetnek, 1996-ban felszólalt az 1956-os magyar forradalomról tartott háromnapos milánói történészkonferencián. Ekkor azt fejtegette, hogy a magyarországi felkelés vérbe fojtása „földrengéssel ért fel" sok olasz értelmiségi számára, mivel rá kellett döbbenniük, hogy az akkori körülmények között demokratikus módon nem érhet célt a forradalom.

A különböző etnikumok megbékéléséről és békés együttéléséről álmodó isztriai elűzöttek szószólójának számított a Triesztben élő író, aki a titói Jugoszlávia felbomlásának új elgondolkodásra ösztönző éveiben is a tisztázó és békítő eszmecsere híve volt. A II. világháború végén sok olasz menekült el Isztriáról Tito partizánjai elől, akik az ottmaradtak közül sokakat lemészároltak és karsztüregekbe dobtak.

Main Menu